A legtöbb férfi, aki nem sporttestű és mégis öltönyt kell vennie, egyenesen a hibájával találkozik egy tükör előtt, és onnan indul el a döntéshozatal. Ez rosszul van kitalálva. Az öltöny nem arra való, hogy elrejtse a valódat – hanem arra, hogy a valódat a legjobb formájában mutassa meg. Ez a különbség az, ami egy testhezálló, jól szabott nagy méretű öltöny és egy kényelmetlenül szoros, olcsó „slim fit" kísérlet között húzódik.
A kerekebb alkatú férfi öltönye akkor működik, ha három dolgot egyidejűleg old meg: a vállvonal precíz illeszkedését, a derék és csípő arányának vizuális egyensúlyát, és azt, hogy az anyag nem feszül és nem lóg. Ennek az egyensúlynak a megtalálása nem ösztönös – ez tudás. Egy belvárosi szabó, aki ezt napi szinten csinálja, tíz perc alatt látja, hogy neked melyik szabásvonal való. Egy webshop nem látja.
Milyen öltönyszabás illik kerekebb testalkathoz?
A kerekebb testalkatú férfiaknak legjobban a mérsékelten strukturált vállvonal és enyhén bővített derékrész kombinációja válik be – ez a klasszikus brit szabásvonal jellemzője. A mellrész ne feszüljön, de a zakó ne lötyögjön sem. A kétsoros gombolású változat optikailag szimmetriát teremt, egysoros esetén a középső gombozás adja a legjobb eredményt. A nadrágszabásnál az egyenes szár, nem a szűkítve kúpolt, teremt arányosabb összképet. Budapest belvárosában, különösen a V. kerületben több testreszabott öltönnyel foglalkozó varroda is ehhez az elvhez tartja magát – ez nem véletlen.
Akik egyszer megcsináltatták a saját méretükre szabott zakójukat, szinte kivétel nélkül azt mondják: az összes korábbi öltönyük rossz volt. Nem a testük – az öltöny volt rossz.
Mikor nem éri meg a testre szabott megoldás? Ha egyetlen alkalomra kell, és nem ismétlődik – akkor egy jól megválasztott konfekció a jobb döntés. De ha az öltöny munkakörülmény, rendszeres megjelenési kötelesség, vagy valóban fontos alkalom, akkor az egyedi szabás nem luxus. Az pontosan az összeg, amit nem kell kétszer kifizetni.
